Beregszászi visszaemlékezés
Nagy tisztelettel köszöntöm a konferencia valamennyi résztvevőjét, és különösen megtisztelőnek tartom, hogy a jubileum apropóján én emlékezhetek vissza a csaknem másfél évtizeddel ezelőtt történt eseményekre. Ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül amellett sem, hogy ez a másfél évtized, amely a beregszászi közgazdász képzés története, beépül a nyíregyházi képzés, és az önállósult beregszászi főiskolai képzés húszéves történetébe is. Az előzőt a közelmúltban ünnepeltük Nyíregyházán, az utóbbira pedig bizonyára hamarosan sor fog kerülni. Soha nem mulasztottam el figyelemmel kísérni az itt történteket,ezért már most szeretnék gratulálni azokhoz az eredményekhez, amelyeket Önök a húsz év alatt elértek, hiszen az nem kevesebb, mintha :
" Valaki az Értől indul el
S befut a szent nagy óceánba " / Ady Endre /
Az intézményük névváltozása is jelzi, hogy Önök mindig több és több feladatot vállaltak a kárpátaljai kiművelt emberfők képzésében, hiszen pedagógusképzéssel indultak, s a környezet rezdüléseit figyelve a helyi társadalom és gazdaság szakemberigényeinek kielégítésére vállalkoztak. Arra kívánták és kívánják megtanítani az itt élőket, hogy mit, miből mennyit, hol és hogyan, de főleg mennyiért termeljenek, hogy itthon is boldogulhassanak. Ebben a gondolkodásban kapott helyet a közgazdászképzés is, hiszen a felvetődő kérdésekre nem elkülönítve kell keresni a válaszokat, hanem azokat rendszerbe is kell tudni foglalni. Ennek művészete hiányzott hosszú időn keresztül - kellő mennyiségben - a szakemberképzési gyakorlatunkból, s Nyíregyházán is az 1970-es évtizedtől kísérletezgettünk, míg 1995-ben siker koronázta a kitartásunkat. Ekkor indult el - az országban az elsők között- a főiskolai szintű közgazdászképzésünk, gazdálkodási szakon. Néhány év alatt országos hírnévre tett szert, kiforrt az oktatás-módszertana mind a teljes-idejű, mind pedig a részidejű képzésekben. A virágkorban több, mint háromezer hallgató tanult a szakon. Ennek híre jutott el Kárpátaljára is, aminek hatására 1999-ben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola vezetése megkeresett bennünket , a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karát Nyíregyházán, hogy tárgyaljunk a közgazdászképzés beregszászi kihelyezett tagozatának létesítési feltételeiről. Ekkor Beregszászban a Bessenyei György Tanárképző Főiskola már kihelyezett pedagógusképzéssel, a Budapesti Kertészeti Egyetem pedig kertészmérnök képzéssel volt jelen, de nekünk is voltak határon túli képzési tapasztalataink, hiszen a TV-2 Gazdaképző műsorának támogatásával agrárgazdasági jellegű tanfolyamokat szerveztünk a Bereg-vidéken, és vállalkozásszervező szakmérnökképzést folytattunk Ungváron.
A szakmai találkozásunk azonnal munkaértekezletté alakult, és megfogalmaztuk az együttműködési megállapodást, majd helyzetelemzést követően a kihelyezett képzés indításának indokoltságát és kérelmezését is papírra vetettük.. Mindezekhez csatoltuk az oktatási dokumentumokat, amit személyesen juttattunk el a Határon-túli Magyarok Hivatalának valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak elbírálásra. A bírálat és a határozat hozatal bürokrácia mentesen zajlott, hiszen egybehangzóak voltak az álláspontok, és egyértelmű volt a feladatleosztás is. Nyíregyháza vállalta a tananyagot és az oktatás személyi feltételrendszerének a biztosítását, a beregszásziak pedig ehhez infrastrukturális hátteret adtak, és vállalták a szaktárgyak ukrajnai sajátosságainak oktatását. A Határon-túli Magyarok Hivatala a képzés szükségességét megalapozottnak találta, így a Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium a szak beindításához 40 fő államilag finanszírozott és 10 fő költségtérítéses beiskolázási férőhelyet biztosított, amelyet kizárólag, csak beregszászi képzőhelyen lehetett és felhasználni.
Az engedélyezési határozat még 1999-ben megszületett, de a képzést a normál felvételi eljárásban mégsem tudtuk meghirdetni, mert ekkorra nem állt össze az infrastruktúra működtetésének pénzügyi fedezete. A hiány pótlását az Illyés Közalapítványtól vártuk,ahová a pályázatunkat csak a képzés-indítást engedélyező határozat birtokában lehetett benyújtani. A pályázat elbírálására 2000 tavaszán került sor, így a szakot csak a pótfelvételi eljárás keretében tudtuk meghirdetni. A helyi, magyar nyelvű sajtóban tettük közzé a hirdetményünket és egy beiskolázási nyílt nap időpontját. A nyíregyházi szakvezetés kiegészült egy beregszászi szakkoordinátor és tanulmányi ügyintéző megbízásával, akik vállalták a nyílt nap szervezésének operatív teendőit. Az összefogást jelzi, hogy ehhez a helyi református egyház bocsájtotta rendelkezésünkre az imatermét, amely zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel.Rangját emelte, hogy mindkét főiskola vezetői megjelentek az érdeklődők fogadásán. A legnagyobb sikert az váltotta ki, hogy magyar nyelvű lesz a képzés, akár az térítésmentes is lehet, s a megszerezhető diploma EU kompatibilis.
Ehhez mi olyan gazdasági szakemberek képzését ígértük, akik közgazdasági, társadalomelméleti, alkalmazott gazdaságtudományi és módszertani ismeretek birtokában, szakirányú jártasságot szerezve képesek lesznek a gazdálkodó szervezetek és intézmények középvezetői feladatainak az ellátására. Megtanulják a gazdasági folyamatokat, vállalkozási tevékenységeket tervezni, szervezni, irányítani, elemezni és menedzselni,mégpedig gyakorlat-centrikusan.Leginkább a kis és középvállalati szintre, valamint az őket kiszolgáló intézmények szintjére adaptáltuk az ismereteket, hogy ezzel is segíthessük a vállalkozások alapításához és működtetéséhez szükséges gyakorlati tudnivalók készség szintjének kialakítását. A képzés gyakorlatcentrikusságát azáltal kívántuk biztosítani, hogy kezdetben hetesi, majd összefüggő nyári gyakorlatokat szerveztünk, mégpedig működő gazdasági környezetben, ahol be kell kapcsolódni a napi munkavégzésbe, mellette irányított megfigyeléseket kellett végezni és esettanulmányokat kellett készíteni.
A tájékoztatás nem riasztotta el az érdeklődőket, többszörös túljelentkező közül válogathattuk ki a legjobbakat. Öt főt még a költségtérítéses képzésre is. A felvételnek egyetlen előfeltétele volt az érettségivel záruló középiskolai végzettség és természetesen a magyar nyelv ismerete. A nemzetiségi hovatartozást nem vizsgáltuk. A beregszászi főiskola vezetésével megállapodtunk abban, hogy a hallgatóknak mindkét intézményhez kell kötődniük. Hallgatói jogviszonyuk Nyíregyházán lesz, de minden olyan szolgáltatást igénybe vehetnek, mint amilyenek a beregszászi, saját hallgatóikat is megilletik. Közösen szerveztük az első tanévnyitót Beregszászban, és mindkét intézmény vezetője hallgatójává fogadta a felvetteket. A konzultációt levelező rendszerben, pénteki és szombati, napokra ütemeztük, 8 és 17 óra közötti intervallumban. Alkalmazkodtunk a pedagógusképzéshez, hiszen Nyíregyházáról oktatónk közös mikrobusszal utaztak, megélve az egysávos határátkelés bonyodalmait.
Az első évfolyamok hallgatói kivétel nélkül a korábban érettségizettek köréből kerültek ki, amely kifejezetten előnyös volt az induló szak szempontjából. A tanulmányi munkához való hozzáállásuk és szorgalmuk máig példaértékű maradt, a szak stabilizálódását legalább annyira akarták, mint az alapítók.A hallgatói életbe is bekapcsolódtak, részben átvették a főiskolán kialakult szokásokat, részben továbbgondolták azokat. A lemorzsolódási arány elenyésző volt, annak ellenére, hogy a követelményeket magas szintűnek tartották. 80%-uk a normál képzési időn belül eljutott a záróvizsgáig.
Az indulástól eltelt időszakban már 16 évfolyamot iskoláztunk be. A tanterv, a képzési és kimeneti követelményrendszer követte a magyarországi voltozásokat, amelyben talán legnagyobb a bolognai rendszerre, valamint a 6 féléves képzési időről a 7 féléves képzési időre történő átállás. Ez a képzés jelentősen megnövelte a hallgatói szabadságot, de ezzel kevésbé felismert módon a hallgató önmagáért való felelősségének a mértékét is. Ez a kettősség megítélésem szerint fellazította a tanulási fegyelmet, de talán még a követelményszinten is enyhített. Legszembetűnőbb példája ennek a szigorlatok eltörlése, valamint a több féléves tantárgyi anyagok együttes számonkérési lehetőségének megszüntetése, vagy a félévismétlés kötelezettségének eltörlése. A tanulmányi fegyelem ebből adódó lazulását először Nyíregyházán észleltük, de néhány év eltolódással Beregszászban is megjelent. Amíg otthon ez inkább a nappali tagozatos hallgatókat jellemzi, addig Beregszászban ez a levelezős képzésben jelent meg. Az okok között véleményem szerint annak is van jelentősége, hogy az utóbbi években felvett hallgatóink szinte kivétel nélkül a frissen érettségizettek közül kerülnek ki. Náluk már jelentősen nagyobb a lemorzsolódás, mint amilyen az első évfolyamok között volt, közömbösebbek a megszerzett érdemjegyek iránt, és nem csinálnak presztízskérdést abból, ha egy tantárgyat ismételten fel kell venniük.Az utóbbi években már az vált ritka eseménnyé, hogy egy hallgató a normál képzési időn belül eljusson a diplomáig. A képzés hetedik félévét a gyakorlati képzésnek szánta a jogalkotó, ami igen sok akkreditált képzési helyet tételezne fel. Előny, hogy a munkahellyel rendelkezők saját munkahelyükön is letölthetik a gyakorlatukat, ha ehhez a munkáltatójuk hozzájárul. Akiknek nincs munkahelyük sokszor szívességi alapon kerülnek befogadásra. A nyári összefüggő gyakorlatok előnyösebbek voltak a szakdolgozati témaválasztás, külső konzulens felkérés és anyaggyűjtés szempontjából, most viszont az előbbre látóak a témafeldolgozáshoz nyerhetnek időt.Nem tapasztaljuk viszont, hogy hallgatóink kihasználnák ezt a lehetőséget,többségében a 7. félév után kezdenek hozzá a dolgozataik befejezéséhez.
Kívánom, hogy a jövőben is szépnek halljuk egymás énekét!